A majom ábrája / Fotó: Northfoto

Nazca-vonalak

Aki még nem hallott a Nazca-sivatag különböző pontjain elterülő, különös és máig vitatott funkciójú, hatalmas ábrákról, biztosan érdeklődéssel olvassa majd ezt a történetet.

Ugorjunk vissza gyorsan kb. 2000 évet: még az Inka Birodalom térhódítása előtt, a Pampas de Juana fennsíkon kezdték meg gigangikus ábráik alakítását a nazca indiánok. Ez a legnépszerűbb feltételezés, ugyanis vannak tudósok, akik szerint a minták még ennél is régebbről származnak, alkotóik civilizációját pedig nem ismerjük.

A rajzok különlegessége, hogy egyetlen, önmagát egy helyen sem metsző vonalból állnak, és egyenes részeik pontosságára még a mai mérnökök is rácsodálkoznak. Hogyan érhették el ezt a tökéletességet az elvileg földművelő, primitív kultúra "művészei"?

Egyesek szerint - az ásatások bizonyítékai alapján - hőlégballont (!) használhattak, ezt az elméletet egy amerikai kutatópáros is bizonyítani szerette volna. Jim Woodman és Julian Nott kizárólag olyan anyagokból építette meg a ballont, melyekhez az indiánok is könnyűszerrel hozzájuthattak, és sikerrel jártak, kb. 350 méter magasba emelkedtek vele és tisztán látták a földbe vájt ábrákat.

Ezen figurák rendeltetése még mindig homályba burkolózik: a tudományos elmélet hívei öntözőrendszert, szakrális zarándokutat vagy csillagászati térképet emlegetnek, ám a konspirációs teóriákon agyalók egyenesen a földönkívüli, isteni találkozások színhelyeit, idegenek leszállópályáit vélik felfedezni bennük.

És tényleg, az egyszerű állat -és növényábrázolásokon (majom, kardszárnyú delfin, papagáj, pók, láma, virág) egy marslakóra kísértetiesen emlékeztető, bagolyfejű embernek mondott rajz is kivehető a vonalak közül.

Mi sem most jöttünk le a falvédőről, tudjuk, hogy ezeket a meséket jó, ha félig lehet csak komolyan venni, de mégis, ha nem valami természetfeletti látomás vagy ufótalálkozás eredményét, akkor mit ábrázolhat ez a különleges rajzocska?

Fotó: Northfoto

Machu Picchu

Most, hogy kitárgyaltuk a nazcákat, jöhetnek az inkák. Az ország másik, elhelyezkedési pontját tekintve magasabb szintű látványossága az 1450 körül felhúzott város, Machu Picchu. A név tökéletesen leírja a csodálatos épületgyüttes alapjául szolgáló természeti képződményt: kecsua nyelven így mondják, hogy "öreg csúcs".

A 2450 méteres magasságban fekvő város rendeltetését még mindig találgatják, ám itt nem kell feltétlenül az idegenek közreműködésére gondolni: bár fantasztikus, hogy a létesítmény épületeihez nem használtak kötőanyagot és így is megmaradtak, a Machu Picchu építését sokak szerint az istenekkel való bratyizás szándéka mozdította elő.

Köztudott, hogy az inkák rendkívüli tisztelettel adóztak napistenüknek, azaz Intinek, a gyönyörű, környezetükből esztétikusan kiemelkedő területeknek pedig természetfeletti erőt tulajdonítottak. Így elhatározták, hogy az "ég és a föld" találkahelyén, ezen az öreg csúcson muszáj valamilyen emlékvárost építeniük, amely végül egy hierarchikus közösséget magába foglaló, nehezen megközelíthető, exkluzív szakrális lakóövezetté nőtte ki magát.

Kifejezetten "sz@r" a kilátás / Fotó: Northfoto

Hiram Bingham, a terület feltáró tudósa szerint létrejöttétől kezdve ez volt az inka uralkodók szülőhelye, ezt támasztaná alá a nők, illetve a napszüzek magas létszáma, később azonban tisztázták, hogy a Machu Picchu valószínűleg egy nyári királyi rezidencia lehetett, ahol többek között vallási szertartásokat és csillagászati kutatásokat is folytattak.

Érdemes megemlíteni az ott élők kreatív földművelési technikáját is: mint azt a fotón láthatjátok, megpróbálták teljes mértékben kihasználni a hely adottságait, így kis teraszokat létrehozva termesztettek kukoricát, burgonyát, édesburgonyát és gyógynövényeket, sőt, még virágokat is. 

Mivel erőszakra, rombolásra utaló jeleket nem találtak az épületek, létesítmények falain, úgy vélik, nem a spanyol hódítók vandalizmusa tette néptelenné a várost, sokkal inkább az általuk terjesztett betegségek, amelyekbe a lakosság egy része belehalt, a többiek pedig elmenekültek, nehogy ők is a kórság áldozatául essenek.

A Stonehenge és a Húsvét-sziget rejtélye - tovább a 2. részre!