Említett médiatermék arról szól, hogy találomra kiválasztanak két angol nyelvterületen élő tinit (egy fiút és egy lányt), akik kellően neveletlenek ahhoz, hogy el lehessen őket küldeni egy vasmarokkal irányított, lehetőleg vallásos közösségbe, egy családhoz. (Viselkedésükön és attitűdjükön javítandó.)

Konfliktushelyzet tehát megvan. „Hülye" tinik vs. „erkölcsös" felnőttek, feszültségkeltésnek remek, kiváló ötlet.

Bevallom őszintén, én is a kezelhetetlen, betörhetetlen csajok közé tartoztam tiniéveimben (nem volt olyan rég...), tehát tudtam azonosulni a fiatalok álláspontjával és „felnőtt" (mondjuk inkább, hogy nagykorú :) lévén bele tudtam (volna) magam élni a családéba is.

Úgy van, hogy a készítők véletlenszerűen választanak a világ vallási irányultságai közül, minden epizódba más és más kerül. Az általam megtekintett részben két angol tini, egy gót (inkább rocker) stílusú fiú és egy cserfes, nagyszájú lány kapott szerepet, akiknek egy tradicionális izraeli zsidó közösségbe kellett beilleszkedniük. Már az első napon konfliktushelyzetbe kerültek a vendéglátóikkal, a háziak szerint ugyanis a lány nem megfelelően öltözött fel...

Rövid úton veszekedés kerekedett a dologból, hiszen az anyuka ragaszkodott hozzá, hogy a kiscsaj másodszorra (!) is felmenjen átöltözni, ő viszont elvesztette a türelmét és hallani sem akart erről. Igazából akkor szakadt el nála a húr, amikor a nő becsmérelni kezdte a neveltetését, ergo a szüleit. Ez meg egyszerűen bunkóság, bárhonnan is nézzük, akár hangosan is anyázhatott volna...

„Nekem az az érzésem, hogy maga birkaként megy egy csoport után, akiknek meg akar felelni és nincsenek egyéni, saját gondolatai!" - fakadt ki a leányzó, akit egyébként azért feddtek meg, mert az amúgy templomi dresscode-nak is beillő szereléséből kilátszott a nyaka alatti tíz centiméter és a fehér kardigánon picit átlátszott a sötétkék felsője. De amúgy semmi extra, no dekoltázs, szoknya térd alá, stb. WTF? Kérdezhetnénk erre ugye...

Érett ember természetesen ilyenkor azzal védekezik, hogy „de hát a szokások, a tradíciók, egy vallási közösségben ezt és ezt kell csinálni"...

Miért? Miért gondolja valaki, hogy egy embert az öltözködése tesz erkölcsössé avagy erkölcstelenné? Mármint nem egy közösség szerint, hanem valójában...? Tudjátok, a fizikai test mögött, a lelkében, az agyában, szokásaiban, stb.

Ott van például az Avatar című film, biztos sokan látták. Nemigen volt a törzs tagjain ruha (mert meleg volt), az ő értékrendjükkel (a természeti egyensúly, béke és önmagunk tisztelete, békés együttélés az otthont adó bolygó élővilágával, a lehető legkevesebbet ártsunk a környezetünknek, stb.) mégis ezerszer jobban tudok azonosulni, mint bármelyik korlátozó valláséval.

Ez a szemléletmód ugyanis azt közvetíti a hívek felé, hogy fönt, valahol egy másik dimenzióban (hogy mi véletlenül se lássuk, nehogy már egyértelmű legyen valami) létezik egy entitás, aki morci lesz és összehúzott szemöldökkel néz le rá, ha nem gombolja be a kardigánját vagy nem vesz sapkát (egyéb fejfedőt) bizonyos helyeken. (Nem kívánok vallási vitát nyitni, tisztában vagyok vele, hogyha megteszem, vékony jégre állok, egy ember vallása szent, sérthetetlen és magánügy.)

Bizonyos szempontból viszont mégsem az. Mégpedig akkor, amikor olyan szabályokat próbál rákényszeríteni valakire a vallással takarózva, amelyek az ember valódi lelki mivoltán (dióhéjban: azon, hogy ő most „jó" ember vagy „rossz") cseppet sem változtatnak.

Elhiszem, hogy a leányzó esetleg sértette a kulturális értékrendjüket azzal, hogy nem a megfelelő ruházatban parádézott a házban (!), de szerintem nem erre kellett volna fordítani a legnagyobb figyelmet, hanem arra, amiért valójában odaküldték őket.

Természetesen úgy lett vége, hogy mindkét tini sokat tanult abból a pár napból, amit a családdal töltöttek és a szüleikhez való hozzáállásuk is javult, de én nem gondolom, hogy ez az elavult regulázásoknak volt köszönhető, sokkal inkább annak, hogy megtanultak empátiával viseltetni embertársaik irányában.

Gondolom, sokan hallottatok arról, hogy sok, messzi földön (például Afrika egyes területein, a Távol-Keleten) élő tininek még ezeknél is sokkal értelmetlenebb, iszonyúbb dolgokat kell elviselnie csak azért, mert a felmenőik vagy a fölöttük állók „azt úgy szokják mán több száz éve". Nem szándékozom belemenni a kényszerházasságok és a női körülmetélés témájába, mert nem akarom, hogy ez egy zokogós írás legyen...(aki akar, utánaolvashat google-ön, de csak akkor, ha mentálisan felkészült rá...)

Tehát az én nagy kérdésem ezzel az egész témával kapcsolatban az, hogy mikor jön el az az idő, amikor ténylegesen az ember valódi mivolta lesz a fő érték és felülvizsgáljuk (mármint kollektíven mi, az emberiség) a szokásainkat, tradícióinkat, hogy kimazsolázzuk belőlük azokat az elemeket, amik értelmetlenek, fölösleges feszültségeket szülnek és fájdalmat okoznak mind lelkileg, mind fizikailag?