Bárkivel is kerülsz össze életed folyamán, egészen biztos, hogy lesz/van benne rengeteg olyan vonás amit szeretsz, és bizonyára néhány olyan tulajdonság is, amitől viszont kikábulsz. Az örök kérdés az az, hogy mi a jobb, ha hasonlóak vagytok, vagy teljesen különbözőek, nos íme egy kis pro-kontra összehasonlítás:

Teljesen mások - pozitívum (+)

Mivel gyökeresen eltér egymástól az életviteletek, ezért nagyon sok olyan érdekességet tudhattok meg a világ egy olyan szegmenséről, amibe valószínűleg amúgy nem nyertetek volna betekintést. Például, ha te amolyan reál beállítottságú vagy, ő meg egy művész lélek, akkor el tudod varázsolni a számok -számára teljesen értelmezhetetlen - világával, míg ő téged le tud nyűgözni a képzőművészeti ismereteivel. Mindkettőtök spektruma teljesen kiszélesedhet, és rengeteg élményt tudtok cserélni.

 Teljesen mások - negatívum (-)

Eljön a szombat este, és a két kis okos buksiban teljesen más elképzelések születnek a progit illetően; te úgy gondolod, hogy kezdjetek egy jó kis távol-keleti étterembe, ahol különleges és változatos ízekkel kényeztethetitek a kulináris éneteket, majd egy romantikus séta a hóesésben, de csak a Salsa klub-ig, ahol egy tüzes tánccal felszántjátok a parkettát, majd hazaérve egy egy üveg minőségi bor társaságában, klasszikus zenei aláfestésre beszélgessetek egy nagyot a jövőről. Mind eközben lehet, hogy ő így látja: igyunk sört, szexeljünk, azt aludjunk.

Ugyanolyanok - pozitívum (+) 

Mivel az érdeklődési körötök azonos, így sosem lehet üresjárat a beszélgetéseitekben. Megtaláljátok a közös hangot, és vélhetően a szórakozással sem lesz gond, hiszen te érted az ő humorát, ő meg az egekig magasztalja a tiédet. Ugyanúgy gondolkodtok a bulizásról, tanulásról, karrierről, így későbbiekben az együttélés is flottul megy majd, hiszen a legnagyobb konszenzusban tudtok egymás mellett létezni.

Ugyanolyanok - negatívum (-) 

Hát őszintén szólva elég kellemetlen, ha az embernek az összes gondolatát kitalálják, és ha a párja mindig mindent pont ugyanúgy szeret. Egy darabig persze viccesnek tűnhet, de egy idő után rém idegesítő. Gondolj bele, hogy ha egyszerre van sz@r kedvetek, mégis ki fogja a másikat felvidítani? Meg egyébként is, nagyon nagy az esély arra, hogy szerelem helyett kb. testvéri szeretetté alakulnak át az érzéseitek, és ilyen szellemiségben ugyan mégis ki akarna szeretkezni?

Te mit tapasztaltál? A hasonlóság, vagy a különbség a jobb?