Jó dolog így beszélgetni, többen együtt. De mi van akkor, ha olyan hozzászólás érkezik, amitől égnek áll a teljes szerkesztőség hajzata? Őszinte vallomás, nyílt diskurzus következik.

Torkig vagyok a szőke, felpumpált celeblányokról szóló hírekkel. Miért nem Kurt Vonnegut-recenziót írtok inkább?

Kurt Vonnegut és Heidi Montag - minden a maga idejében és helyén, szelektálj!

Ez a kérdés - különféle formában - naponta elhangzik. Ha már ennyi olvasót foglalkoztat a kérdés, ideje előrukkolni a kíméletlen válasszal: talán azért, mert a NEON eredeti funkcióját tekintve egy 14-24 éves fiataloknak szóló oldal, aminek 70 százalékát érdekes, szaftos bulvárhírek töltik ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy az igazán fontos, érdekes és aktuális kérdésekről nem esik szó (felvételi, pályaválasztás, biztonságos szex, abortusz, pszichológiai problémák stb.), ehhez azonban nem csak a szerkesztőségnek kell produkálnia magát, hanem bizony az olvasóközönségnek is. Ha valóban foglalkoztat más is az ötvenezer olvasót vonzó legtutibb celebvillantáson kívül, akkor vajon miért csak ötszázan olvasták például a debreceni menekülttáborban önkéntesként dolgozó fülöp-szigeteki lány beszámolóját vagy azt, hogy miként töltheted el a leghasznosabban a gyakornoki időszakot? Ha komoly dolgok is érdekelnek a friss pletyiken kívül, olvasd ezeket az írásokat is, ne csak panaszkodj, hogy nincs elég aktuális, fontos téma a sztárszakítások és celebvillantások sorában.

Szelektálj! A felnőttség ott kezdődik, hogy a végtelen mennyiségű információból képes vagy kiválasztani azokat a dolgokat, amik számítanak, szórakoztatnak, intellektusodat gazdagítják  vagy éppen szellemi fejlődésedhez járulnak hozzá. Ilyen egyszerű ez.

A véleményedet nem szabad beleírni a cikkbe, a hír tényközlő sajtóműfaj.

5w... meg a how, ugye - a bulvárhír olyan, mint a telenovella: rokonabb a karcolattal, mint a hírrel

Kikerülhetetlen, hogy a skríbler-wannabík ne fussanak bele a hírszerkesztés módszertanába, az unalomig ismételt piramis-elvbe (líd elejére a legfontosabbakat) és a híres 6W-be (who? what? where? why?, how?, when?, bár az utóbbi az online-ban nem érdekes, mert ha nem “most” történt, nem foglalkozunk vele).  Ez az egész történet azonban romba dől, ha bulvárhírről van szó – és ezt sajnos senki sem tanítja meg az ifjoncoknak.

Persze itt is valaki-valahol-csinált-valamit-valahogyan, de míg a klasszikus hír objektív műfaj (jó-jó, azt mindenki maga dönti el, mit milyen szemszögből tálal persze), addig a bulvárhír ízét pontosan a szubjektív, már-már blogszerű tálalás adja. Nem véletlen, hogy a legnépszerűbb nemzetközi bulvárszájtok többsége valaha egyfős kis blog volt, és még a nagy lapok is vicceskedvű bloggereket kérnek fel manapság a könnyedebb aktualitások tálalására. Az állásfoglalás és a vélemény itt nem tilos: lepontozzuk, kicsúfoljuk, megdicsérjük, megjegyzést teszünk rá… a cikk hangvétele személyessé válhat, az csak ízt ad a dolognak és vonzza a kommenteket, olvasói leveleket.

Másik fontos különbség, hogy a bulvárhír olyan, mint a telenovella: rokonabb a karcolattal, mint a hírrel. Jó, konkrét eseményeket és tényeket persze nem ferdít el az ember, de a novellisztika szabályait követi témaválasztásban, tálalásban, a lényeges pontok kiemelésében és persze a hangvételben. A jó bulvárújság – mert ilyen is van, és ennek fontosságát kórházakban és orvosi rendelőkben látja át igazán az ember – jól választ témát és a kisrealista próza szabályait követve járja azt körül. Például: választunk egy érdekes celebet vagy egy fontos emberi történetet, és izgalmas, szórakoztató módon körüljárjuk azt, kiemelve és háttérbe szorítva bizonyos részeket, kellő tudatossággal és rálátással. A híreket is valahogy így kell elképzelni a műfajon belül, akár 400 karakteres, akár 40 ezer karakteres anyagról van szó.

Miért kell így lehúzni szegényt? A NEON mindenkit csak lehúz (akkor, amikor szó sincs ilyenről).

Kiszel Tünde és Paulo Coelho - azért, mert a “Coelho” és a “lerágott csont” egy mondatban szerepel, még nem biztos, hogy alany-állítmány viszonyban vannak egymással

A magyar népesség 16 százaléka funkcionális analfabéta, a probléma elsősorban a tiniket érinti, márpedig a NEON olvasótábora javarészt ebből a korosztályból kerül ki. Bár többnyire szerencsére értelmes hozzászólások érkeznek, néha megdöbbentő szövegértelmezési gondok ficcennek be. Volt már példa olyanra, hogy egy sztár photoshoppolatlan képeit dicsértük, mire két komment is érkezett, ami afelől érdeklődött - nem éppen kulturált hangnemben - miért kell bántani az adott celebet... dacára annak, hogy egy rossz szó nem esett róla!

Az alábbi párbeszéd a kommentfelületen szinte mindennapos:

Részlet a legcikibb hazai celebekről írott cikkből:

“A kiszeltünde-szidás értelmiségi körökben szinte már éppúgy kötelező, mint Coelho műveit naponta ötször giccsesnek nevezni – és valószínűleg pont ezért mindkettő halálunalom és lerágott csont. Tünde egy jelenség, és nyilvánvalóan nem az ő hibája (de nem is az ő érdeme), hogy az lett szerencsétlen kis országunkban, ahol a párezres nézettségű kábeltévék hírolvasói is nemzeti hősökké válhatnak megfelelő pozicionálás esetén.”

Komment ugyanerre a cikkre:

“Coelho lerágott csont? Akkor szerintem te(cikk író) olvasgasd továbbra is valamelyik napilapot.

Az pont idomul az értelmi színvonaladhoz…”

Miután a “hogyan legyél jó online újságíró” guideline arra buzdít, kommenteltess és kommentelj vissza a professzionális írásos életterületeden is, gondoltam, rögtön felvilágosítottam már a kisjóskát, hogy azért, mert a “Coelho” és a “lerágott csont” egy mondatban szerepel, még nem biztos, hogy alany-állítmány viszonyban vannak egymással (ha nem húztak volna meg ötször frázis-szintaxisból, most fát is rajzolnék az evidens nyelvtani viszonyról, így viszont csak a válaszom láthatjátok):

Spotlight, te miért nem azt a cikket kommentálod, amit olvasol?

A kiszeltünde-szídásról és a Coelho-giccsezésről beszélünk, ami értelmiségi körökben szinte már kötelező, és ezért dögunalom. Egyébként ha bővebben érdekel, miért divat az egyetemet végzett emberek körében Coelhót anyázni, szeretettel ajánlom a témában írt korábbi esszémet a témában.

Igaz, kicsit hosszú, de ha anyanyelvi szinten beszélsz magyarul, világosan kiderül, hogy nem a cikk szerzője (=ergó én) anyázza a brazil írót, hanem a cikk szerzője azt taglalja, miért imádják és utálják milliók, és miért presztízs-kérdés két diplomával a kezünkben hivatalból gyűlölni a fősodoros kortárs lektűrirodalmat. Emellett teljesen mellékessé sikkad a tény, hogy nekem semmi bajom nincs a pasival, sőt. Én kedvelem.

Miért kell így lehúzni szegényt? A NEON mindenkit csak lehúz (akkor, amikor TÉNYLEG).

Halállal nem viccelünk, de aki megérdemli, megkapja a beosztását...

Hatalmas botrányt kavartak néhány héttel ezelőtt a Casey Johnson haláláról szóló cikkek, amiknek többsége rendszerint arról számolt be, hogyan gyászolja celebszerelmét Tila Tequila. Egy emberi élet vége - különösen, ha fiatal teremtésről volt szó - minden esetben tragédia, függetlenül attól, mennyire - és főleg miért - ismert az illető. Ez az alapvető tiszteletet minden embernek jár, ezért tudatosan nem űztünk soha gúnyt hírességek halálából. Sőt: mi voltunk az egyetlen portál, amelyik nem sokkoló szenzációként számolt be a Boyzone-os Stephen Gately váratlan haláláról (a cím mindenütt "Saját hányadékába halt bele a meleg sztár" volt, míg mi egyszerűen csak arról adtunk számot, hogy "meghalt a fiúegyüttes énekese"). A halállal viccelődni nem épp etikus dolog, azonban azt is be kell látni, hogy a vég nem jelenti azt, hogy minden elhunyt feddhetetlen, erkölcsös emberré avanzsál a temetést követően. Így volt ez a meglehetősen izgága életet élő botrányhősnővel, Casey Johnsonnal is, és így van ez a mai napig nagyhangú barátnőjével, Tila Tequilával is, aki bizony saját édesanyját könnyedén áruba bocsátaná öt perc prime time-szereplésért.

És itt, ennél a pontnál érkeztünk el odáig, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk: embereket - függetlenül attól, hogy celebek-e vagy névtelen kispolgárok - a cselekedeteik kapcsán ítélünk meg, és bizony ha valaki prostituáltnak megy, nem ildomos elképedni, ha lesznek olyan kuncsaftok, akiknek fejében a szexuális aktus gondolata is megfordul vele kapcsolatban (kicsit kevésbé finoman fogalmazva: ha k****nak mész, ne csodálkozz, ha meg akarnak b****ni). Egy olyan sztár tehát, aki releváns, színvonalas produkció és teljesítmény híján folyamatosan hazudik, álhíreket terjeszt magáról, kipakolja szerettei legféltettebb titkait, durván bánik rajongóival, veri párját vagy gyerekét és bármire hajlandó az öt perc hírnévért, az bizony ne csodálkozzon azon, ha nem éppen Nobel-díja kapcsán méltatja a sajtó.

Nagy hír! És ez kit érdekel? / Ezdehülyeség.

Például téged. Mert kattintottál. Mert kommenteltél. És mert megtette rajtad kívül harmincezer ember. Legyetek üdvözölve és maradjatok sokáig, visszavárunk benneteket!

[Neszójjábe-dagadt-disznó: agresszió a neten]