Mostantól minden másképp lesz, nem követek el hibákat.

Oké, a hasonló elhatározások a legtöbb esetben megadják az első energialöketet ahhoz, hogy sikeres, pozitív változásokon ess át. De mi van akkor, ha épp nehéz helyzetben vagy, teljesen ki vagy bukva? Természetes, hogy a hasonló gondolatok inkább felidegesítenek, mint segítenek, hiszen óriási a különbség a terv és a valóság között. Mit lehet ilyenkor tenni? Haladj lépésenként, légy rugalmas, adj magadnak időt a változásra. A legmélyebb depresszióban ne "döntsd el", hogy holnaptól vidám és kiegyensúlyozott leszel, hanem először csak légy hálás pár dologért, ami megadatott. A többi majd jön, amikor itt az ideje... türelem, tornaterem.  

Bárcsak olyan lennék, mint...

Jó, ha az embernek vannak példaképei, hiszen az ő példájuk segít előre haladni a céljaink irányába. A gond inkább akkor jelentkezik, ha egyszerűen... szeretnél a helyükben lenni, és vágyálmaid főszereplőivé válnak. Ilyenkor az történik, hogy ők előtérbe kerülnek, te pedig szinte teljesen eltűnsz saját figyelmed középpontjából. Azt veszed észre, hogy már nem igazán törődsz azzal, hogy te magad fejlődj, gyarapodj, tanulj, mert a példaképhez való titkos kapcsolódásod tökéletesen kielégíti ilyen irányú vágyaidat. Vigyázz, ne felejts el ÉLNI, hiszen azt senki más nem teheti meg helyetted! 

Tanácsot kérek egy szakértőtől/jóstól/tisztánlátótól/asztrológustól/grafológustól/tanácsadótól/paptól stb., mert majd ő megmondja, mit tegyek.

Részletkérdés, hogy a fentiek közül melyik opciót választod, hiszen a lényeg ugyanaz: kívülről várod a megoldást a problémádra, holott a helyzetedet senki sem ismeri annyira pontosan, mint te magad. Nagyon helyes, hogy segítséget kérsz (egy külső szem, messziről nézve olyasmit is észrevesz, amit te nem), de a történet itt véget ér. A végső döntést neked kell meghoznod, és te vagy az is, akinek meg kell tennie a szükséges lépéseket, majd vállalni a felelősséget ezekért. 

kép: Northfoto

Most túl elfoglalt vagyok... majd később megoldom ezt a szitut.

Ha az életünkben egy igazán fontos probléma megjelenik, gyakran előfordul, hogy tudat alatt menekülni kezdünk előle. A legegyértelműbb kifogás természetesen az, hogy "nincs időnk", de majd ha rendeződnek a dolgok, visszatérünk a probléma megoldására. A gond csak az, hogy ezzel az attitűddel akár évekig egy helyben toporoghatunk, a fejlődés és pozitív változás reménye nélkül. Ha valami igazán nyomaszt és stresszfaktorként van jelen az életedben, a legjobb, ha nem vársz: minél előbb hozzáfogsz a gond megoldásához.

Fáradt vagyok/elegem van, inkább most pihennék.

A pihenésre természetesen óriási szükségünk van, mind fizikai, mind lelki értelemben. A legtöbb ember azonban hajlamos arra, hogy a "pihenést" amolyan kiskapuként használja a menekülésre, ha épp nem akar szembenézni egy problémával. Ne érezd feladatnak, ha át kell gondolni az életedet, hogy ne árulj halálpálcát: bőven elég, ha lefekvés előtt 10 percet szánsz arra, hogy átgondold, mi mindent csináltál, miért tetted mindezt, és mi tenne boldogabbá. Hidd el, megéri az időráfordítást a dolog.

Másoknak valahogy minden könnyebben megy.

A pech és a szerencsétlenség a legkényelmesebb takaró, amivel elbújhatunk saját felelősségünk kérdésköre elől. Hééé, miért vársz a szerencsére, amikor megfelelő hozzáállással és tettekkel jóval többre mész? Tudod, van az a sztori, amikor az egyszeri ember nem hallja Fortuna csengetését, mert épp a négylevelű lóherét keresgélte a hátsó kertben. Ne járj így te is. 

Akkor leszek boldog, ha végre...

A modern ember legnagyobb hibája az, hogy a boldogságot a jövőben hajlandó csak megélni: boldog leszek, ha végre jön a nyári szünet, ha elvégeztem a sulit, ha felvettek az egyetemre, ha megtaláltam életem szerelmét, ha végre enyém az első lakás vagy kocsi... és a példákat még sorolhatnánk napestig. De vajon tényleg bizonyos tárgyak birtoklásától és távoli célok elérésétől függ a boldogságunk? Nem, az öröm és az elégedettség elsősorban hozzáállás kérdése, és nincs értelme a célba érni, ha nem éltük meg minden szépségét az útnak, amely odáig vezetett (a nehézségekkel együtt, persze). Létezz a jelenben, örülj annak, ami MOST történik: hidd el, a jelenlét öröme kaput nyit a jövő csodái felé is...