• Lindsay Vonn: Ne hagyd abba, ha fáj

Lindsey Vonn az első amerikai olimpiai aranyérmes alpesi síelő. Mégv 2006-ban Torinóban súlyos baleset érte, azonnal kórházba került. Amikor végre lábra állhatott, még mindig komoly fájdalmai voltak, ennek ellenére öt különböző versenyszámban vállalta a megmérettetést. Torinóban ugyan még nem ért el dobogós helyezést, viszont az élmény felkészítette a vancouver-i csatára. Bár komoly fájdalmai voltak, mégis rekordsebességgel száguldott le a hegyről, ami elég volt a régóta áhított aranyéremhez. Lindsey állítja, hogy akkor is fontos küzdenünk, amikor betegek, fáradtak, kedvtelenek vagy csalódottak vagyunk, mert csak így érhetünk el jelentős sikereket később, ha viszont feladtuk, az csak egy újabb adalék a nagybetűs kudarc-érzethez.

• Shani Davis: Merj különbözni a többiektől!
  
  

A torinói és vancouver-i olimpián aranyérmet szerző gyorskorcsolyázó az első fekete amerikai bajnok ebben a sportágban. A kisfiú már két évesen szupergyorsan és technikáson görkorcsolyázott, így hamar a jégre cserélte a földet, 16 évesen pedig már az olimpiai csapathoz akart tartozni. A szülei féltették és megpróbálták lebeszélni, ő azonban ragaszkodott az álmaihoz, és nem érdekelte az sem, hogy ő az első és egyetlen fekete ezen a területen. Ha arra várt volna, hogy mások törjenek utat számára, valószínűleg soha nem váltak volna valóra álmai és nem tett volna szert világhírnévre sem.

• Shaun White: Ne félj, add át magad!
  
  

A sportoló a világ egyik legsikeresebb mű-és gyorskorcsolyázója, számos aranyérem tulajdonosa - de ez soha nem volt neki elég. A sikereit követően nem ült a babérjain, hanem újabb kihívások után nézett, és újra és újra képes volt átlépni saját határait. A teljesítménye többnyire saját rekordjait szárnyalta túl, annak ellenére, hogy természetesen - elvégre a sportoló is ember - ő sem mindig a talpára érkezett. Shaun abban hisz, hogy soha nem szabad fizikai vagy lelki korlátokat felállítanunk, hanem - lassan, de fokozatosan - mindig többet, szebbet, jobbat kell teljesítenünk.

• Evan Lysacek: Ne hagyd abba, csak mert más jobb nálad!

Az első amerikai műkorcsolyázó, aki 1988-ban aranyérmet vitt haza, a kezdetek kezdetén majdnem abbahagyta a korcsolyázást, mert a tesója jobb volt nála. Szerencsére az anyukája szigorú volt és nem hagyta annyiban a dolgot: Evant eleinte nagyon zavarta, hogy testvére lepipálja, de idővel megtanulta a szükséges fogásokat és olyan gyakorlatra tett szert, hogy nem csak a testvérénél lett sokkal gyorsabb és ügyesebb, hanem a világ valamennyi más korcsolyázójánál. Innentől Evan csak a maximummal elégedett meg: aranyat akart, aranyért küzdött és aranyat vitt haza a téli olimpiáról.