Az álláskeresés mindig hatalmas kihívás, függetlenül attól, hogy az ember milyen életszakaszban van. Emiatt pedig nem meglepő, hogy mindenki próbál akár ismerősök útján is munkához jutni. Ha jó pozícióban vagy és jó kapcsolatrendszerrel rendelkezel, logikus, ha segíteni akarsz munkanélküli ismerőseidnek. Ám ennek a segítségnek is megvan a maga etikettje, amit ajánlatos követned, hogy se te, se a másik ne kerülhessen kínos szituációba.

Hallgasd meg!

Nem tudsz segíteni a másiknak anélkül, hogy ne tudnád pontosan, milyen munkára vágyik. Hiszen lehet, hogy tudsz egy tuti pozíciót, de ha ő pont egy olyan munkahelyről mondott fel, ahol ugyanazt csinálta, akkor felesleges erőltetni a dolgot. Pontosan tudd meg, mik az elképzelései, és csak ezután lépj a tettek mezejére.

Tudd, hol a helyed!

Az, hogy segítesz, nem jelenti azt, hogy konkrétan te szerzel a másiknak állást (illetve rosszabb esetben igen, de erről ne is beszéljünk... -.-). Az a legideálisabb, ha elkéred az önéletrajzát, és "munkaközvetítőként" állsz mellette. Továbbítsd a szakmabeli ismerőseidnek a CV-t, illetve küldj át neki álláshirdetéseket, amik érdekelhetik őt. De eszedbe ne jusson házalni! Még ha van is üresedés a munkahelyeden, ne nyomd be az ismerősödet a pozícióba csak azért, mert jó fej akarsz lenni. Juttasd el az önéletrajzát az illetékesekhez, és engedd, hogy ő maga bizonyítsa: ott a helye köztetek.

Ha ugyanis valahova bejuttatod őt, de utólag kiderül, hogy abszolút nem oda való, akkor nem csak őt, de magadat is iszonyú kínos szituációba hozod.

Ne vedd a szívedre az eseményeket

Minden követ megmozgattál, a másik mégsem nyitott az általad javasolt munkára? Ne akadj ki rajta, főleg, mivel ez az ő élete, és ha azt mondja, hogy nem, akkor ezt el kell fogadnod. Bármennyire is jóban vagy a másikkal, próbáld külső szemlélőként nézni a munkakeresés folyamatát, és ne engedd, hogy az érzelmeid vezéreljenek.

Ti segítettetek már valaha ismerősnek melóügyben, akár diákmunkával kapcsolatban? Mit csináltatok?