Hogyan keressünk?

Először is vegyük számba, hogyan érdemes keresni! Szomorú, hogy míg a munkanélküli nők 15%-a ölbe tett kézzel várja, hogy a munkaügyi központ találjon helyette állást, addig ez a módszer a dolgozó hölgyeknél csupán 1%-ban vezetett sikerre. Ellenben örvendetes, hogy azt az összetett, alapos és követendő megoldást, mely szerint a munkaügyi központ segítségét vegyítik az önálló kereséssel, a munkanélküliek 71%-a követi! A fiatalabbak, illetve a nagyvárosban élők ritkábban kérnek segítséget munkakereséshez, ami nem feltétlenül pozitív dolog.

[Hogyan töltse mindennapjait egy álláskereső?]Azon túl, hogy a munkaügyi központ támogatása mellett önmagunk is keresésbe bocsátkozunk, mozgósíthatjuk kapcsolatainkat, illetve képezhetjük magunkat. Ez utóbbi jelentőségét nem győzi eleget hangsúlyozni a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány! Sajnálatos az a tény, hogy munkakeresésüket megkönnyítendő a nők csak nagyon alacsony hányada adja tanulásra fejét, pedig számos képzési terület kínálkozik számukra: szakmai tovább-, vagy átképzés, személyiségfejlesztés, vezetői, női készségek elsajátítása, készségfejlesztés (pl. csoportmunka, konfliktuskezelés), beletanulhatnak más feladatkörökbe, valamint felmerül még az egyedül népszerűnek bizonyuló nyelvtanulás is. Mivel számos ingyenesen igénybe vehető képzés is a hölgyek rendelkezésére áll, ezért anyagi problémák nem hozhatók fel kifogásként. Tehát hölgyek, képzésre fel!

[Magyar sulik, ahol a legjobb és a legrosszabb tanulni]

Mitől függ, hogy felvesznek-e?

Ha már eljutottunk oda, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy tökéletes munkavállalóvá váljunk, s keresésünk is a lehető legalaposabb, izgalmas megvizsgálni, melyek azok a tényezők, melyek tulajdonképpen a leginkább befolyásolják, hogy megkapunk-e egy munkát, vagy sem. A LifeLong Learning Magyarország Alapítvány által megkérdezett nők megnyugtató módon a szaktudást rangsorolták az első helyre – viszont az iskolapadban megszerzett tudást csak nyolcadikként jelölték meg, így nem szabad eltekinteni attól, hogy a gyakorlatban megszerzett tudás sokkal-sokkal értékesebb annál, amit a középiskolában/egyetemen belénk vertek! A szakmai tapasztalat tehát elengedhetetlen!

[Öt dolog, amit már iskolásként megtehetsz a karrieredért][Gyakornokság: hogyan válasszak, mi a legfontosabb?

][Antirabszolgasors: sikeres gyakornokságot!

]

Mennyire számít a korunk?

A huszonévesekre gyakran mondják, hogy nincs tapasztalatuk, a harmincasoknál rizikós, hogy gyereket akarnak, a negyvenesnek túl sokat kell fizetni, az ötvenesek pedig túl öregek már - szól a régi jó mondás.És valóban: sajnos a rangsorban másodikként következett az életkor, mely nem az évek során felgyülemlett tapasztalatok megbecsülésére utal, hisz a kutatásból kiderült az is, hogy a 45 feletti hölgyek vannak legnagyobb arányban munka nélkül. Biztató viszont, hogy a fiatal nők csak nagyon kis hányada érzi korát hátráltató tényezőnek, azaz csak kevesen találkoztak azzal a diszkrimináló tényezővel, hogy fiatal nőket kevés tapasztalatuk, illetve a közeljövőben várható gyermekvállalásuk miatt nem alkalmazták szívesen. Sok múlik sajnos a kapcsolatok erején is.

[A 15-24 évesek a legelégedetlenebbek a karrierjükkel]Szomorú, hogy a gyerekek száma is fontosnak bizonyul a 45 év alattiak körében ahhoz, hogy őket válasszák ki egy állásra. Ők ugyanis még többnyire vagy kis – betegségre fogékonyabb – gyerekkel/-ekkel rendelkeznek, vagy „félő”, hogy gyermekvállalás miatt néhány évre elhagyják pozíciójukat. Így sajnálatos módon nagyon is diszkrimináló tényezőnek bizonyul a korral összefüggésben az utódok száma. Döbbenetes, hogy még a megnyerő külső sincs akkora súllyal jelen az interjún, mint a gyerekek száma!

A nyelvtudás, a kommunikációs készség, a bizonyítvány, a pontosság, vagy a terhelhetőség pedig bizony mind csak ezen tényezők mögött kullognak – vélekednek a munkavállaló nők.

Mindezek ellenére ne csüggedjünk - ajánlja a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány! Húzzuk ki magunkat, és tegyük meg, amit csak tudunk, hisz azért láthattuk, a szaktudás még messze a legfontosabbnak ítélt tényező volt! Korunkat ugyan nem tudjuk befolyásolni, s gyermekvállalásunkat sem kell feltétlenül munkahelyünk miatt elhalasztani, de a folyamatos tanulás, önfejlesztés, ha nem is minden esetben, de bizony lehet az a tényező, ami miatt éppen minket választanak ki, vagy ami miatt minket tartanak majd elég értékes munkatársnak ahhoz, hogy semmiképpen se tőlünk váljanak meg!