Mit (nem) ér a gyakornok 2010-ben Magyarországon?

Néha nem gyakornokot, hanem szuperment keresnek a cégek

Mi a gyakornok? A gyakornok a céges hierarchia legalján álló, többnyire fiatal, gyakran még iskolás pályakezdő, aki a legtöbb esetben teljesen ingyen - olykor csekély bérezés ellenében - dolgozik heti húsz-negyven órában a termék vagy a szolgáltatás problémamentes előállításán. Röviden:

ingyen gürcöl.

Valamikor réges-régen, egy messzi galaxisban, a gyakornok néhány hónapot, esetleg egy félévet dolgozott napi négy-nyolc órában, majd - ha ügyesnek és szorgalmasnak bizonyult - felvették főállású munkaerőnek. A kapitalizmus és ezen belül is a válság azonban egy új, nem feltétlenül igazságos paradigmaváltást hozott magával: ma már a gyakornok fél-egy évig - szélsőséges esetben még tovább - dolgozik napi nyolc órában, s a felszínes szemlélődő számára csupán egyetlen dologban különbözik főállású kollégáitól: ez pedig a pénz. Illetve annak hiánya. A pozíció pedig? Nos, arra ma már sehol nincs garancia, és még a korrektebb megoldások közé tartozik, ha nem ígérnek fűt-fát virágot a legelső állásinterjún a lelkes fiatalnak. ("A legjobbakat szeptembertől felvesszük" - vajon hány irodában hangzott már el ez a mondat, és vajon hányan mentek haza sírva augusztus végén? Sajnos külön iparág épül ambiciózus fiatalok kihasználására, különösen a call center-ös melók sötét bugyraiban.)Sebaj, gondolja a tizennyolc-huszonnégy éves, energiától és ambíciótól duzzadó munkaerő, fogjuk fel a dolgot az iskola szerves részeként, mintha csak egy intenzív ötöd(hatod, heted, nyolcad...)évről volna szó. "Szerencsés esetben úgyis akad itt nekem munka a gyakornoki idő lejárta után, de legalább jól fog kinézni az önéletrajzom" - mondja magában ilyenkor az ember összeszorított fogakkal, mert hát "a szülők nyakán élősködni" csekély motivációt jelent, amikor látjuk, hogy volt gimis osztálytársunk már havi félmillát présel ki saját vállalkozásából.

Nem könnyű gyakornoknak lenni, mondjuk ki. Miért? Nehéz, mert:a, a gyakornok sorsa bizonytalan, garancia nincs az előrelépésre;b, a fizetés csekély, legtöbb esetben nincs;c, a munka kemény, teljes embert igényel napi 8 órában, heti 5 napban;d, legtöbbször az idegőrlő kulimunka is a gyakornokot találja meg.

Kinek hiányzik ez?

 

Gondold meg, miért szögezed magad a székbe

(Miért) érdemes belevetni magunkat a dolgok sűrűjébe?

Ezek után, ha már így kedvet csináltunk a gyakornokoskodáshoz, felmerül minden olvasóban a jogos kérdés: érdemes egyáltalán jelentkezni egy-egy gyakornoki programra, vagy inkább meneküljünk sírva, ha ilyesmiről hallunk? Őszinte leszek: sokáig nem pártoltam az "ingyenmunkát", de a mai eszemmel, az elmúlt évek tapasztalataival a hátam mögött azt mondom: megéri. Még akkor is jól jársz, ha fél év után kiderül, hogy nincs üres pozíció, ahová felvehetnének. Igen, jól olvastad, mindjárt el is mondom, miért.

• 1. Kapcsolatépítés, kapcsolatépítés, kapcsolatépítés

Éveken át nem láttam át ennek jelentőségét, de aztán a felnőttség segített rávilágítani a fent ismételt összetett szó fontosságára. A LifeLong Learning Magyarország Alapítvány felmérése szerint a munkanélküliek több mint 70 százaléka NEM hirdetések útján vagy a Munkaügyi Központ közbenjárásával jut álláshoz, hanem kapcsolatai révén. Ha a családod és a környezetedben élők között akad olyan, aki az általad választott szakmádban dolgozik vezetői pozícióban, bonts pezsgőt: a többségnek azonban a gyakornoki időszakra van szüksége ahhoz, hogy megmutassa a piacon, mit tud. Ha egy nagy csapat részeként dolgozol a pályádon, sokan fogják látni, hogy alázatos, szorgalmas és kreatív vagy, és jó veled egy csapatban játszani - ez a kapcsolatrendszer pedig nélkülözhetetlen, bármilyen pályáról is van szó. Meglátod: egyik munka hozza a másikat, ha pedig elég ember látta már, hogy "tudsz valamit", garantáltan nem kell éhezned soha. Az eddig vezető út persze rögös, a gyakornokság azonban a tökéletes első lépés.

• 2. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalat

Mivel manapság a gyakornokokat a cégek jobbára takarékossági okokból veszik fel, a pályakezdő fiataltól a legtöbb helyen azt várják, hogy önállóan végezze egy főállású munkaerő mindennapi feladatait. Ez egyfelől igazságtalanság, másfelől viszont roppant hasznos: úgy szerzel hatalmas gyakorlatot számos területen a szakmádon belül, hogy közben nem terhel komoly felelősség (nem a saját bizniszedről van szó, de még csak magas pozícióban sem vagy, ahonnan nagyot zuhanhatsz). Ha ügyes vagy és proaktív, rengeteg tapasztalatra tehetsz szert és átláthatod a kulisszák mögött zajló eseményeket... szakszóval élve, "piacképessé" válik iskolai tudásod, szemben a nagy átlaggal: Magyarországon ugyanis csak minden tizedik diáknak van munkatapasztalata. A munkáltatók ezzel szemben önálló munkavégzésre alkalmas, tapasztalt pályakezdőket várnak:

ugye érzed az ellentmondást? Éppen ezért a gyakornokság segíthet átlendíteni a két előző mondat közötti ellentmondáson.

• 3. Rutin, rutin, rutin

Amikor az ember kezdő, tele van ötletekkel, de nem mer belevágni komolyabb dolgokba. Ha mégis nagyobb falatot veszünk a szánkba, alaposan átrágjuk, nehogy megakadjon a torkunkon - ez így természetes, viszont rettenetesen időigényes a folyamat. Ha azonban napi szinten, unalomig ismételt feladatsorokat végzünk, két szerencsés mellékhatás jelentkezik:a, olyan rutinra teszünk szert, hogy nem félünk semmibe belefogni, bármilyen nagy feladat is legyen, meg tudjuk oldani;b, a rutinmunkából bontakoznak ki a nagy ötletek is, amiket szintén megvalósít az ember.

• 4. Fun, fun, fun

Ha egy jó csapat teljesjogú tagjává válsz, nem csak a kapcsolatépítés hozhat sokat a konyhára anyagi értelemben, hanem a lelki értékek is jól jönnek: ha szerencsés vagy, a csapatmunka égisze alatt számos új barátot, havert szerzel... akikkel a munkától függetlenül is remekül szórakozhatsz. Ismerd meg a csapatod, légy nyitott feléjük: nem csak azért, mert így az együtt töltött nyolc óra is kellemesebb, hanem mert nyitott szívvel értékes embereket ismerhetsz meg.

• 5. Referencia, referencia, referencia

Feldobtad az önéletrajzodat - ez az a dolog, ami a legtöbb fiatal gyakornok szeme előtt lebeg az első szerződés aláírásakor. Én azonban nem véletlenül tettem az utolsó helyre a CV-faktort: ha ugyanis jól végezted a dolgod, az első két pont alapján mindez valóban mellékessé sikkad. Azért persze ez sem rossz dolog, az tény...