Zsófi szerencsés volt, Zita kiborult egy kicsit - mindenki maga dönti el, megéri-e

"Amikor meghallottam, hogy olyan legalább tizennyolc éves, fizikailag erős, jó munkabírású diákokat keresnek, nagyon megörültem. Az órabér nyolcszázötven forint volt, ami jóval magasabb a szokásos négy-ötszáz rúgós béreknél. Úgy voltam vele, hogy kihúzok pár hónapot heti három-négy napban, aztán pedig végigbulizom a nyarat...

"

Óriási meglepetésként érte a hír, hogy a gyár egyáltalán nem vesz fel olyan diákokat, akik nem tudnak legalább heti öt napban melózni. Így sokan hiába jelentkeztek a munkára, csak a helyszínen derült ki, hogy fix munkaidőben kell dolgozniuk, szabadság nélkül... ami suli mellett és napi 12 órában kicsit húzósnak tűnt a többség számára.

"Végül öten maradtunk attól a diákszövetségtől, akiken keresztül keresztül jelentkeztünk a barátnőmmel. Mindegy, gondoltam, legalább együtt járhatunk melóba Zitával, és azt is megengedték, hogy egy műszakba kerüljünk. A reggeli műszak hatkor, a délutáni kettőkor kezdődött, és 12 óra meló után mindketten hullák voltunk. Összesen nyolc perc szünet járt mindenkinek két óránként, ami nem volt elég arra, hogy vécére menjünk vagy együnk...

"

Persze nem elsősorban a kemény munka volt az, ami gondot jelentett. A cégről utóbb kiderült, hogy nem megfelelően számolja el a ledolgozott órákat, ami később a fizetésen is meglátszik. Ráadásul míg a törvényi rendelkezés szerint diákmunkás nem dolgozhat három műszakban, nyolc óránál többet, a cég ezt a szabályt is könnyedén áthágta...

"A leggázabb az volt, hogy a jelenléti ívre csak nyolc órát írhattunk, holott 12 órát dolgoztunk mindannyian végig. Másfél hónapig bírtuk a strapát, aztán Zitát elküldték, mondván, hogy túl lassú. Én a gyárat is megértem, mert ha valaki nem elég gyors, leáll a sor és elakad a gyártás, de Zitát mindig a legrosszabb helyre küldték dolgozni, ahol a legtöbb volt a tennivaló. Zita nélkül nagyon utáltam dolgozni, a művezető folyton kiabált velünk és állandó kapkodás volt az egész napom... két hétig bírtam egyedül, aztán otthagytam a gyárat.

"

Amíg jó a társaság, én van velünk egy jó barát, akire támaszkodhatunk, nincs nagyobb baj. Ha azonban magunkra maradunk egy ellenséges - de legalábbis nem épp inspiráló, bátorító - közegben, könnyen kiborulhatunk néhány nap leforgása alatt, de súlyosabb esetben akár maradandó traumát is okozhat az érzékenyebb lelkületűek számára a nem jól megválasztott munkahely.

"Szerencse a szerencsétlenségben, hogy én eleve csak két-három hónap melót terveztem, és még mindig jobban jártam, mint Zita, aki egy hónap alatt totál kikészült idegileg az állandó stressz miatt, és még most is padlón van, nulla önbizalommal, amiért elküldték. Annyi előnye azért van a dolognak, hogy a diákszövetkezet a fizu mellett egy pólót és egy társasjátékot is küldött a kiemelkedő munkateljesítményemért, de persze nem mertük nekik elmondani, hogyan bánt velünk a cég, azt hitték volna, mi voltunk csak lusták. Hogy társasjátékot miért, azt nem értem... a meló mellett semmire nem volt időm, nem még a társaságra meg a játékra!

"

Bár a két lány elkövette azt a hibát, hogy senkinek sem szólt a kálváriáról, mi mindenképpen azt ajánljuk nektek, hogy ha BÁRMI gyanúsat, szabályelleneset és igazságtalannak tűnő dolgot észleltek a munkaadónál, mindenképpen jelentsétek azt a diákszövetkezetnek, és majd ők megteszik a szükséges jogi lépéseket. Szerencsére létezik egy feketelista a veszélyes cégek ellen, ahol a diákmunkások tapasztalatlanságát és teherbíró képességét durván kihasználó hazai munkaadókat listázzák szakemberek - erre mindenképpen érdemes egy pillantást vetned, mielőtt diákmunkára szánod el magad, pláne akkor, ha nem diákszövetkezeten keresztül keresgélsz! A lényeg: ismerd a jogaidat, és védd meg magad bármi áron!

Van valami kiakasztó diákmunka-sztorid vagy éppen sikertörténeted? Oszd meg velünk a neon@ringier.hu címen vagy a DIÁKMUNKA fórumban!