Elgondolkodtatok valaha azon, hogy miért válnak az álmok annyira külön a mindennapi élettől? Hogy miért dolgozik valaki portásként, pedig színész szeretett volna lenni, vagy irodai adminisztrátorként, pedig mindene az éneklés?

Egyet kell megértened, hogy a lehetetlen NEM létezik, és nincs olyan, hogy mindig csak másnak jöhet össze, de neked nem. Mások szemében te vagy a "másik" és ugyanakkora esélyed van sikereket elérni, mint bárki másnak. 

Karrier:

Mit értünk az alatt, hogy karrier? Azt, hogy a renget évnyi tanulás után kapsz egy zsíros állást egy multi cégnél, ahol valami bullshit hangzatú pozícióban rengeteg pénzt keresel, miközben azt sem tudod, hogy mit csinálsz pontosan, de legalább a haveroknak elmondhatod, hogy te vagy a "Service Delivery Manager", ami gyakorlatilag egyenlő azzal, hogy te vagy a diszpécser akit telefonon b*szogatnak az ügyfelek. Vagy inkább az a karrier, amikor már  tinikorodban beleszerettél a kézművességbe, és ékszerkészítőként napi 10 órát dolgozol, de leköt és kielégít? Szerintem az utóbbi.

Találd meg:

Sokan alig várják, hogy befejezzék a sulit, mert azt gondolják, hogy dolgozni sokkal jobb, hiszen azzal pénzt is keresel. Ez így is van, de csak akkor, ha szereted a munkádat. Gondolj bele, ha olyan területen helyezkedsz el, ami téged nem tölt el örömmel, akkor minimum napi nyolc órában le vagy kötve teljesen fölöslegesen, hiszen semmi másra nem marad majd energiád, és esélyed nincs tovább lépni.

Megfejtés:

A legeslegfontosabb dolog az, hogy ne azon agyaljál többet, hogy melyik hangzatos egyetem melyik szakára mész (mert nem csak a Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szaka létezik) hanem azt, hogy mi szeretnél lenni, és ennek megfelelően  válassz sulit. Hidd el, hogy a boldog élethez nem csak a boldog párkapcsolat, de a kielégített karrierigény is elengedhetetlen. 

Te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?