Mindegy, milyen területről beszélünk, a leírtak valószínűleg mindenhol működnek (fotó: Vaddi)

• 1. Self-management

Self-management is everything. Mi a különbség a mókus és a patkány között? Semmi, csak a mókusnak jobb a personal brandje. Ne irigyeljük és utáljuk azt a kollégát, akinek az önmenedzselés jobban megy, mint nekünk, hanem figyeljünk és jegyzeteljünk inkább.

• 2. Alázat, türelem, tornaterem

A pályafutásod során – ideális esetben főként az elején, de természetesen később is – rengeteg olyan szituáció lesz, amikor a fizetség nem lesz pénzben mérhető. Tapasztalat, kapcsolat, lehetőség, presztízs, visszajelzés, önkifejezés, társadalmi hasznosság – ezek mind fontosabb dolgok, mint a pénz, ezért érdemes azzal számolni, hogy bizonyos esetekben lóvé helyett a felsoroltak valamelyike lehet (csak/főként) a fizetségünk. Figyelem! Ha azonban éveken át kizárólag ilyesmiben van részünk, a (méltó, arányos) fizetség pedig elmarad, akkor bizony az önismerettel és az önmenedzseléssel van baj – és ilyenkor muszáj lépni, hiszen az anyagi függetlenség az önbecsülés szerves része, annak hiánya pedig a teljesítményre is kihat.

• 3.  Kapcsolatok

Mindig a kapcsolatrendszer az, ami új szakmai és anyagi lehetőségeket hoz – ez a kezdetek kezdetén rossz hír, mert sokan a munkaügyi hivataltól, az apróhirdetéstől vagy a random cv-küldözgetéstől várják a megoldást, viszont jó hír hosszútávon, mert a kapcsolatot mindenki maga szerzi meg, méghozzá azzal, hogy baromi sokat dolgozik, lehetőleg nagyon jól, és ennek előbb-utóbb híre megy. És ne felejtsük: a statisztika – és a józan ész – szerint az emberek mindig előnyben részesítik azokat a kollégákat, akikkel szívesen dolgoznak együtt, mint azokat, akik szimplán “jók”, szocializálni tehát már csak ezért is KELL. Meg amúgy is, tök jó dolog. (Réka barátnőmet idézve: sehol sem találkozol olyan sokféle, érdekes emberrel, mint a munkahelyi kontextusban.)

Így épül egy csapat (fotó: Vaddi)

• 4. Önismeret és önmérséklet

SOHA – bármennyire is csábító a kihívás, a titulus és a pénz – ne vállalj olyan munkát, amihez nincs meg a kellő tapasztalatod vagy alkatilag nem illik a habitusodhoz. Ez egyrészt hiteltelenné és röhejessé tesz szakmailag, másrészt rohadtul népszerűtlen is leszel. Az emberek különösen utálnak más helyett dolgozni akkor, ha az illető jóval többet keres náluk.

• 5. Tanulás és tudás

Akkor van véged, ha befejezted a tanulást és azt hiszed, minden tudsz (ya ain’t know nothing, kiddo). Nagyon-nagyon sok mindenhez kell érteni, folyamatosan építeni a tudást, azonkívül fontos, hogy tudj tanulni mindenkitől, beleértve a gyakornokokat is. És itt mindegy, hogy tanfolyamon, iskolában megszerezhető szkillről van-e szó vagy inkább mentalitásról, technikáról, rálátásról, tapasztalatról. A legveszélyesebb egy cég számára, ha az alkalmazott/vállalkozó már nem vágyik tanulni, fejlődni: ez azt jelenti, hogy kiégett, és a stagnálást követően előbb-utóbb megkezdődik a hanyatlás VAGY pedig tudatosan máshova – más munkakörbe, más céghez – vágyik, ami szintén szívás a munkaadó számára, elvégre miért a konkurencia profitáljon az ő többéves munkájának gyümölcséből?! Éppen ezért a vezető feladata az (is), hogy motiváljon, aminek két fontos eszköze van: a leghatékonyabb a pénz, de ugyanilyen fontos (anyagi erőforrás híján még fontosabb) a pozitív visszajelzés.

• 6. Eszmélet

Nagyon gondold meg, mit vállalsz el. A szarból is lehet várat építeni, de ha nem sikerül, soha többé nem tudod rehabilitálni magad. Szabó Patrícia nem fog az elkövetkezendő öt évben trendmagazin élén dolgozni, sőt talán örökre kiírta magát ebből a szerepkörből, nullázva eddigi teljesítményét – és a remomét könnyebb elbaltázni ma, mint valaha, a legnagyobbat pedig magasról lehet zuhanni.

• 7. Dizájn

A külsőségek fontosabbak, mint hinnénk. A vezető reprezentatív feladatokat is ellát. El fog jönni az idő, amikor a vezetői szerepkörtől engem már nem a tapasztalat, de még csak nem is habitus (értsd: nem vagyok vezetői alkat von Geburt) fog elválasztani, hanem az a tény, hogy csak egy cipőt használok, és azt sem pucolom minden nap.

• 8. Rivalda

Látványosan dolgozz. Csáth Géza azt mondta: “dolgozni keveset, de azt a rivaldában”, ez pedig a XXI. század kapitalizmusában a következőképp hangzik: “dolgozni sokat, és azt is a rivaldában” – önmagában véve se a sok munka (been there, done that), se a rivaldafény nem hozhat eredményt hosszútávon.

• 9. Szemlélet

Miért kellene úgy csinálni, mintha mindenki egyforma volna? A kapitalizmus nem utópia, de egyelőre még mindig ez a legrealisztikusabb rendszer. Különböző munkakörök vannak, amik másként működnek, az egy területen dolgozó emberek pedig mind másmilyenek munkabírás, tapasztalat, szorgalom, ambíció, adottság, tehetség, hatékonyság stb. szempontjából. Miért ne látszódhatna mindez a bevételeken is? Arra, aki sok pénzt keres, soha nem haragudni kell, hanem figyelni, mit csinál jobban. Az első faktor nyilván az 1-es pontra kacsint vissza, de a felsoroltak is mind számítanak – legalábbis az lenne az egészséges, ha hosszútávon igenis részei lennének a nagy képnek. Különben nincs motiváció, és ha motiváció nincs, a fejlődés is megáll.

• 10. Bátorság

Bizonyos helyzetekben elengedhetetlen, hogy elmondjuk, mi az, amiben nem értünk egyet a vezetéssel, vagy ami adott esetben hátráltatja a fejlődésünket egy-egy szervezeti egységen belül. A legtöbb ember hamar felméri, mi a kedvező, elfogadott magatartásforma az adott kontextusban, majd – még ha elégedetlen is a helyzetével – inkább csendben marad, hiszen BÁRKI pótolható, és mindenki mögött várakozik kisebb-nagyobb sor a pótlásra. Viszont vannak helyzetek, amikor okosan, átgondoltan, megfelelő érvek mentén a döntéshozó elé kell tárni bizonyos problémákat, megoldási lehetőségeket… mert nem csak az van, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát, hanem a mentális egészségünkre is gondolnunk kell. Whatever this may cost.