Szombaton Péterfy Bori és lavbendje már szinte csak a csajoknak szól, a maroknyi rajongó viszont minden számot ugrálással hálál meg. Bori tényleg a színpadra született, ugrál, táncol, teljesen átadja magát a zenének, már csak egy stage diving hiányzik, de azt azért mégsem meri bevállalni. Gázos is lett volna, mert annyira sokan azért nem voltak a közönség soraiban. A pofára esést és kéretlen tapizást elkerülendő akadt viszont a nagyszínpad közelében egy Stage Diving Szimulátor, amelybe belefeküdve mindenki kiválaszthatta a neki tetsző öltözetet, kalapot, hajat, koncerthelyszínt – persze csak digitális cuccokról beszélünk – majd egy rövid videót megtekintve mehetett is a virtuális ugrás. Az eseményről fotó készült, melyet a jelentkező természetesen meg is kapott a végén. Zseniális!

Aztán megnézzük az Óriást, hogyan is kell élőben „Fát dönteni". A csapat szépen lassan az egyik legjobb magyar koncertzenekarrá növi ki magát, de sajnos nincs még sok rajongójuk a fesztivál területén. Hiába, a délután 6 óra még korai időpont egy átlagos fesztiválozónak.

Egy másik, kisebb színpadon a Macskanadrágra indultak be a punkok egy jóízű pogó erejéig, majd jött a napfény nagykövete, az erősen Lorenzo Lamasra hajazó Copy Con, aki néhány nőnemű rajongó örömére kivillantotta a kigombolt fehér ing alól meztelen felsőtestét. Gáz, mondhatnánk, ha nem lenne annyira meleg, amilyet a nagykönyvben is csak gatyarohasztóként aposztrofálnak a nagy tudású emberek. A punkok kis pihenő után újra nagygyűlést tarthattak az Alvin és a Mókusok buliján, akik még mindig beszólnak a politikának, a médiának, meg éppen annak, aminek szerintük feltétlenül be kell szólni. Az energia töretlen, ez a lényeg.

Quimby

Akik nem éppen a nagyüzemi beszólogatást tartották fontosnak, azok biztosan a Quimbyn buliztak. Kiss Tibi bandájáról mindig csak ugyanazt lehet elmondani. A zenekar minden tagja überprofi, vicces, és úgy zenél a színpadon, mintha az élete múlna rajta. Szinte kizárt, hogy az ember csalódjon bennük.

Személy szerint borzasztóan sajnáljuk a brit Funeral For a Friendet. Nagyon jó kis csapat az övék, volt jónéhány slágerük, amely felmászott az angol slágerlista közepéig, de sosem volt kiemelkedő banda. Mint kiderült, itthon sincs túl sok rajongójuk, ami egyrészről gáz, másrészről viszont totálisan érthetetlen, mert a FFAF egy eszméletlenül jól szóló, energikus zenekar, akik az utolsókat is kiadták magukból a Hegy'es koncertjükön. Fura, de pont az egyik legnagyobb slágerük, az Into Oblivion lógott ki az egész buliból, hiszen a többi daluk sokkal pörgősebb, zúzósabb, de egy lazább pihenőnek azért mégis jó volt ez a darab is. Ja, és hogy miért sajnáljuk őket? Azért, mert a Quimby közönségének közel negyede tért csak vissza a bulira, amit viszont mindenki sajnálhat, mert utoljára láthatták a csapat gitárosát, az erősen Python professzorra hajazó Darran Smith-t, aki augusztustól már nem a temetésen tépi a húrokat. Végülis ha úgy nézzük, ez is egy haver temetése volt.

De ha nincsenek itt az emberek, akkor vajon merre buliznak? Hát igen, már régen beálltak abba a sátorba, ahol a holland szimfonikus metál banda, az Epica készült fellépni, vagy átmentek a mindig profi és rengeteg embert megmozgató Brainsre.

Ákosra viszont mindenki visszatér, és ámul, mert a nagymester igazi dörgős rockkoncertet tol le. Még az olyan lassú dalokban, mint a Helló is több a gitár, a Majom a ketrecben pedig már egyenesen egy torzított gitár-orgiává változik. Hogy stílszerűek legyünk: mindenki táncol. A közönség soraiban elkaptuk az Idiot Side Botondját, aki lazán az év egyik legjobb koncertjének nevezte a kb. 10 évet fiatalodott, napszemüveges, bőrdzsekis Ákos fellépését. A művész úr valószínűleg feltalálta az időgépet és visszament jópár évet. Jót tett neki.

Lazításképpen még belelesünk az aranyfogú Goldie elszállós drum'n'bass szettjébe, aki egyből közli is velünk, hogy mennyire jófejek vagyunk, hiszen ha Magyarországon jár, akkor mindig táncolnak az emberek. Felrak egy lemezt, majd tényleg mindenki ugrálni kezd. Széles mosollyal nyugtázza, amit lát, fejet csóvál, ezt ő sem hiszi el.

A Hegyalján tényleg mindenki jófej, itt mindenki örül ennek a pár napnak, szóval nem is kérdéses, hogy jövőre is letoljuk ezt az „őszinte" fesztivált!

A fesztiválról készült képeket megnézheted a Pixteren!