Mesterségem címere: antisztár vagyok!

Valamiért divat lett mostanában az antisztárság. A jelenség nyilván összefügg a bulvárszféra túlzott celebkultuszával, de vajon hol jön el az a pont, amikor az antisztárok elszaporodnak? Elméláztunk, hogyan vált életünk részévé a celebkultusz és ennek logikus aftermathjeként az antisztárok megjelenése is.

Kultúra és ellenkultúra: a celebség anticelebséget szül

Ahol egy “kultúra” – ebben az esetben persze csak idézőjelesen - megjelenik, ott általában ellenkultúra is kialakul. Ha a celebek veszik át az uralmat a bulvárban és a nembulvár műfajokban egyaránt, adja magát, hogy előbb-utóbb jönnek azok, akiknek kifordul a gyomra a “szaftos sztárpletyiktől”. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, egy világjelenség lenyomataként mikor érkeznek meg hozzánk is a megmondóemberek, azaz az anticelebek. Legalábbis az anticeleb-wannabe-k, akik mélyen elítélik „a sztárvilág felületes hívságait és talmi csillogását”…

A “normál renitensekkel” és mezei lázadókkal most nem foglalkozunk, elsősorban azok érdekelnek minket, akik kimondottan a huszadik század végén-huszonegyedik század elején kialakult celeb-kultuszra reagáltak a médiában, és maguk is a gépezet – a húsipar – részévé váltak ezáltal.

A magyar celeb-fétis késett: később jöttek az anticelebek is

nagyítás

Manson ágyában jó néhány hollywoodi díva fordult meg, Dita Von Teese se két percig volt a neje

Nemzetközi viszonylatban Marilyn Manson volt az egyik első fecske, a sokkrocker “Amerika élő lelkiismeretének” nevezte magát, voltak idők, amikor a naivabbak még el is hitték, hogy a “feketebárány” tényleg értéket közvetít. Aztán persze a gyermekebb lelkűek számára is világossá vált, hogy MM egy kreatív üzletember, aki Hollywoodban azokkal bizniszel, akiket a nagy nyilvánosság előtt egrecíroztat. Később aztán jöttek a további anticelebek: a bulvárblogger Perez Hilton meg a többiek.

Magyarországon késett a celeb-kultusz, 1999-ben, amikor Mansont már kitiltották Coloradóból, mondván ő a felelős a Columbine High School-béli diákmészárlásért, akkor nálunk még a tévéműsorok a szocio-korszakukat élték. A frissen indult országos kereskedelmi csatornák műsoraikat hétköznapi emberek sztorijaival adták el, a bulvárlapok csúnya gyilkosságokról és gyerekelhelyezési perekről cikkeztek, a főzőműsorokban szakácsok főztek, a reality-showkat az utca emberével is el lehetett adni. Eltelt tíz év, és hozzánk is megérkezett a celeb-kultusz: a szocio-realityk már rég kimentek a divatból, valóságshowt már rég csak hírességekkel lehet vonzóvá tenni a tévében.

A magyar változat munkatársai egyelőre nem tudnak megélni az anticelebségből

nagyítás

Ivánnak nem jött össze az anticelebség

A magyar változat munkatársai közül az egyik úttörő Jakab Iván volt, egy 33 éves ex-intézetis roma srác, akit folyamatos botrány-ügyei miatt kizártak a bukott Bár 2.0-ból is. A fickó nyíltan fel is vállalta, szeretne abból megélni, hogy “antisztár” és megmondóember. Nem jött össze neki, azóta se hallottunk róla érdemben (bár a youtube-on feltűnt pár vérciki Jakab Iván-videó).

Egy év se telt el, és itt az új trónkövetelő. A fiatalembert úgy hívják, Kölcsey-Gyurkó Levente, 21 éves, és azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rongyosra anyázta Medveczky Ilonát az Áll az alku című műsorban, majd többtucat showban, ahová az ügy kapcsán hívták meg.

nagyítás

Kultúrát vár a bulvártól, de három Mikszáth-regényt se ismer

A srác úgy véli, a média nem közvetít értéket (kliseszótár 72. oldal), de amikor Hajdú Péter megkérdezte tőle esti műsorában, hogy fel tud-e sorolni három Mikszáth-regényt, egyet sem sikerült neki. Elmondta, hogy azért volt sikere az Áll az alku castingján, mert ő “önmagát adta”, minden póztól és allűrtől mentesen – szemben a többi jelölttel, akik szétpózolták magukat és láthatóan filmsztárokat majmoltak, mert “nem merték vállalni önmagukat”.

Az elképzelés kissé naiv, bulvár és könnyedebb műfajok mindig léteztek. Kenyér és cirkusz kell a népnek, Shakespeare idejében is otthagyták a nagy drámaíró (zömében másoktól kölcsönzött) darabjait, ha nem volt elég szaftos a szapiopi, és “átkapcsoltak” a szomszédba, ahol medveverés vagy kutyaviadal zajlott. Sajnos ez van; ha pedig évszázadok – sőt, évezredek – alatt nem változott a démosz és a közízlés, akkor nem pont a kereskedelmi televíziózás hozza meg a szellemi üdvözülést az emberi faj számára. Ma már legalább vannak alternatívák, annak tessék örülni. A magaskultúráért mindig “menni kellett”, sose jött házhoz – nem is feladata neki.

Nem kell okosat mondani,  egy biztos: egészséges lelkületű ember nem produktum nélküli, tizenöt perc hírnévre gyúr, de nem is félművelt, tirpák módon köpköd mindenre, ami mozog… miközben észrevétlenül ő is részévé válik a gépezetnek, akárcsak ez a Kölcsey-Gyurkó Levente, aki most secperc alatt megjárta az általa lehúzott “szégyenletes” bulvárszféra szinte valamennyi übersetét szegletét… csak mert tiszteletlen volt egy celebbel.